2009. október 17., szombat
Kuktáskodás
2009. október 14., szerda
Vacogás
2009. október 13., kedd
Írásgyakorlat
Az elkövetkezendő egy hét minden napján megtornáztatom az agyam jóleső, üdítő írással. A színvonalas írások érdekében pedig, minden nap legalább egy órát a legszebb irodalmat olvasom. |
2009. június 5., péntek
Oravecz Kolozsváron
Április végén tartották a Korunk Akadémián a kortárs írók felolvasóestjét. A második alkalommal megrendezett írói est vendége Oravecz Imre magyarországi író, költő, műfordító volt.
Az Akadémiának korábban már olyan neves szerzők voltak vendégei, mint Szabó T. Anna és Dragomán György. A rendezvénynek most is a Kolozsvár Társaság székháza adott otthont.
A jórészt fiatalok érdeklődését felkeltő esemény házigazdája Baláz s Imre József a Korunk főszerkesztője volt. Az ő indításával kezdődött a beszélgetés, amelyben előbb az erdélyi olvasónak kevésbé ismert szerzővel ismerkedhetett meg a nem túl népes közönség.
A kommunista diktatúra elől háromszor is disszidált, mivel az nem fogadta el az általa képviselt lírát. „Úgy nézett ki, hogy nincsen pályám, nem is lesz pályám” – vallotta a szerző a kezdeti nehézségekről, amikor nem akarták közölni a lapok az írásait. Csupán a jugoszláviai Hídban sikerült több verset közölni. Hogy mégis a pályán maradt, abban hathatósan közrejátszott Weöres Sándor, aki felpártolta és támogatta.
A kezdeti sikertelenség több éves kihagyást eredményezett. Az íráshoz a Hopik könyve című verseskötettel tér vissza, amellyel sikerül megtalálnia a saját hangot, a paraszti kultúrából merítő lírát és prózát. Ennek a terméke a kritikusok által az Oravecz életmű csúcsának tartott Halászó ember című „vaskos verseskötet, ami helyenként nagyon lírai, helyenként pedig nagyon epikus természetű.”
A rövid életrajzi ismertetés után a versekből illetve regényrészletekből kapott ízelítőt a közönség. A felolvasott művek egyszerűségükkel, a szerző durozsoló hangjának dallamával hívta fel magára a figyelmet. Emellett az Ondrok gödrére jellemző tárgyilagos történeti pontossággal kapott képet a közönség, a regény második kötetének a Kaliforniai fürj felkészülésének a lehetőségeiről: „Én csak azt tudom elképzelni amiről tudok, nem akarom és nem is tudom kitalálni amiről nincsenek ismereteim.”
Az este zárásaként a közönség is feltehette kérdéseit, illetve a kedvezményes árú köteteket megvásárolva dedikáltathatták is azt.
A Korunk Akadémia kortárs írókat bemutató sorozatának következő vendége május huszadikán Závada Pál lesz.
2009. május 19., kedd
Utóhang
A már szokásos negyed órás késéssel kezdődött, a közhelyek puffogtatásától sem mentes, monoton gyári üzemmunkára emlékeztető, ETDK díjkiosztó.
A május 15. és 17. között megrendezett Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia díjkiosztó ünnepségét, vasárnap tartották a Nemzetközi Kapcsolatok Kar Jean Monnet termében. A 26 szekcióban zajló megméretetés eredményhirdetése a szervezőkön és résztvevőkön kívül kevés ember érdeklődését keltette fel, bár így pont jól el lehetett férni a teremben.
A kezdeti negyed órás késés után jó tempóban, ütemesen követték egymást ez események. A szervezők nem hagytak üres járatokat, amellyel hosszúra is elhúzódhatott volna a díjazás. A bemondó köszöntő szavai után, a rendezvény szervezőinek egy-egy képviselője és a stratégia koordinátor mondott beszédet. Az Babeş–Bolyai Tudományegyetem részéről Magyari Tivadar rektor-helyettes, a Kolozsvári Egyetemi Intézettől Veres Valér igazgató, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség képviseltében Zsigmond József elnök köszöntötte az egybegyűlteket.
Magyari azt hangsúlyozta: az ETDK lehet a járható út a tömegoktatásban is megtalálni az egyéni munkát és tanulást. Veres Valér a KMEI és a rendezvény közötti szoros kapcsolatot emelte ki, míg Zsigmond József köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a sikeres rendezvényen resztvettek.
Vadász-Szatmári Emese stratégia koordinátora közhelyekkel bőven teletűzdelt rendezvényzáró gondolatai után, jöhetett a közönség által leginkább várt: díjkiosztó.
Mint egy jól működő gyári munkasor folyt le a díjazottak ismertetése és a jutalmak átadása. Sorban a 26 szekció mindekéből a bírálók egy képviselője adta át a diplomát és a jutalmat, a mellette álló hölgy, pedig gyorsan egy szál rózsát is a kezébe nyomott a diáknak. Csak az volt furcsa, hogy Magyari Tivadar több szekció díjátadójaként is feltűnt, mint például protestáns teológia vagy kémia. Biztos a szekció bírálói közül nem ért rá senki.
A szekciók ábécé szerinti díjkiosztása után, a több mint egy óra hosszat tartó rendezvény zárásaként állófogadást tartottak az előtérben. Itt kötetlen körülmények között, egy pár finom falat mellett, gratulálhattak egymásnak a résztvevők, vendégek, szervezők és bírálók. Ki lehetett beszélni az eredményeket, ötleteket lehetett adni és kapni, illetve a tanárok is tanácsokat osztogathattak, hogy miként lehet javítani a dolgozaton.
Jövőre reméljük, ugyanitt találkozunk még.